#day1 Vár a "nyár"!

El se hiszem, hogy ittvagyok :)

Itt van egy másik csaj, Sam a neve, Coloradoból, ő (is) couchsurfingel. Mivel még semmi tervem, vele tartottam egy 7 órás túrára fel a város melletti hegyekbe. Huh.

Mint 2 éve, most is alábecsültem ezt az északi időjárást. Fenn a gerincen majd lefagytam. Szerintem volt vagy 5 fok én meg lazán pulcsi és vékony kabát amit még csak nem is szélálló. A szél süvített, aztán a térdem is fáj sajnos, elég kemény túra volt aztán semmit se készültem rá. Még szerencse, hogy kajám volt. :) Meghát nem is sötétedhetett volna ránk, ha eltévedünk :D

Ami számomra igen meglepő, természetesen pozitív értelemben.

Rengeteg emberrel találkoztunk menet közben, akik nem sétálgattak csiga tempóban a jelentős szintemelkedőkön mint mi, hanem FUTOTTAK! Szerintem 100 futóval simán találkoztam, nagyon durva, hogy mennyire aktív életet élnek itt az emberek. Hihetetlenül nagy pozitívum. És nem az, hogy csak fiatalok, 50-60 évesek is lazán, 60 éves nő úgy fut el mellettem hogy majdnem elszégyellem magam :D Bele kell ebbe jönni, pedig nem vagyok alapvetően egy edzetlen ember, na de a norvégokhoz képest... van hova fejlődni... :D

Arról nem is beszélve, hogy itt mindenki jónő meg jócsávó, hát ennyi sporttól meg is lennék lepődve, ha nem lenne mindenkinek fulljó alakja :D Nem sok túlsúly volt rajtuk, viszont a véknyak sem azok az anorexiás véknyak, hanem az izmos, sportos fajták, nagyonjóóóó!

Ha nem lenne szar a térdem elkezdenék újra futni... de ma lépcsőzni alig bírtam.

Szóval ezt jól megtárgyaltuk Sammel is, hogy mi itt piskóták vagyunk :D

Tökéletes életmód, sport és egészség, bele tudnék szokni azt gondolom.

Pár kép a túráról:

#day0 kiutazás

Szóval elindultam Norvégiába és most itt vagyok Osloban. Iszom az isteni kávét és várok a beszállásra, úti cél: Bergen. Ez az osloi repülőtér kicsit bonyolult volt.

Ki kellett vennem a nagytáskát és hogy melyik futószalagon volt azt külön meg kellett keresni. Utána a „nothing to declare” útirányba haladni „innland transfer” felé. Kilyukadtam az „arrivals” részre, azt hittem hirtelen rossz helyen vagyok. Na de nem, nézelődtem picit aztán mentem arra hogy „departures”. Aztán ugyan úgy végig kellett mindent csinálni mintha itt Osloban szálltam volna először gépre. Most ez lehet uncsi rész lesz, de leírom annak akik netán először fognak repülőn ülni és Osloban fognak átszállni, szerintem hasznos info.

Tehát ott járok, hogy departures. Kikeresem a kijelzőn, hogy melyik kapun kell csekkolni, A B C D E stb. jelzések vannak. Igen ám, de ez automata, és nincs ott senki. Felrakom a poggyászom arra a futószalagra, megnyomom a kijelzőn az angol nyelvű menüt, és kiírja, hogy a vonalkódleolvasóval olvassam le a táskám. Ezt meg is tettem, és azon nyomban a táska hipp hopp elsuhan. Kb. 3 másodpercre kiírta, hogy hova melyik járat, de olyan hamar eltűnt, hogy fel se fogtam hirtelen. De gondolom nem mehet rossz helyre. Semmi papírt nem kaptam mert a beszállókártyát már Pesten kiadták. Aztán nézem hogy merre kell menni, ismét „nothing to declare” meg „innland transfer”. Aztán jött a check-in ami különösebben nem bonyolult és most itt vagyok iszom a kávémat J

Szóval összefoglalva, ami úgy elsőre nem egyszerű:

• ·        csomagot össze kell szedni aztán ha jól emlékszem „bend” van kiírva ezek számmal jelezve 1-10-ig, és mindegyikre ki van írva hogy melyik járatról jönnek ide a csomagok „origin” címszó alatt. Ezt meg kell nézni, főleg ha kevés idő van átszállni ügyelni kell, mert itt ha nem vagyunk rutinosak szerintem sok időt el lehet cseszni.
• ·  aztán az automata csomagfeladás, amit ugye nem nagyon lehet elrontani, csak nem kell megijedni hogy elmegy a csomag J
• ·       és mindezek között van néhány mozgólépcső meg futószalag is, hát fél óra azért nem lenne elég egy átszállásra, hacsak nem vagyunk már nagyon rutinosak.

Azt az egyet nem értem csak, hogy minek a csomagot kivenni aztán meg újra feladni, mikor meg se nézték. Nem emlékszem, hogy 2 éve így volt-e. Na mindegy :) 

Most meg átültem egy másik helyre, mert merült a laptop és láttam, hogy itt van konnektor. Szerencsétlenkedtem kb. 2 másodpercet, mert nem tudtam bedugni, de egyből felpattant egy srác segíteni. Igen, fél óra itt tartózkodás alatt megtapasztaltam a SEGÍTŐKÉSZSÉGET. Na most meg elmegyek megnézem melyik gate-ról indul a gép, addig itt hagyom a laptopom a kávézó közepén egy asztalon. Ezt otthon nem biztos, hogy meg merném tenni…

Na, 22-es :)

és tök érdekes, pontban 19:00-kor 2 gép is megy Bergenbe, csak az egyik a SAS a másik meg a Norwegian. Van azért itt forgalom rendesen.

Útközben ahhoz jött meg az ihletem, hogy McDonaldsban kellene dolgozni. Mert ha nem pénztáros vagyok nem nagyon kell norvégul beszélni. Sokaknak bejött a mekis munka pl. Angliában. Meg most 2 hónapig kibírom, nyilván nem életcélom, de egyszerűségét tekintve fullra egyszerű munka, hátha felvennének.

Ez a norvég nyelv meg zene füleimnek :) Tökjó most mindenütt ezt hallani, mégjobb lenne érteni is valamit. Na de ami késik nem múlik… :)