A megérkezés

Otthon dög meleg volt, de gond nélkül megtaláltam a 200E buszt ami kihozott Ferihegyre. Már Jennifer hívott, hogy odaért hamarabb. mondom én meg késni fogok szokásomhoz híven, ők már álltak a sorban de beálltam én is hozzájuk :) A reggel nagyon viccesen indult, a vadi új bőröndöm fülét egyből letörtem, ezen Kingával sírtunk a nevetéstől, nem értem miért van tehetségem minden új cuccot egyből tönkretenni. Szóval fül nélküli bőrönddel indultam útnak, de még szerencse, hogy letörtem, mert pont 20,0 kg volt. Bár a fül nyilván nem nyomott 1 kilót, de ha több akkor rá kellett volna fizetnem.

Repülni jó volt, Jenniferrel egymás mellé kértük a helyet. Osloban végigrohantuk a repülőteret mint az őrültek, mert miután megtaláltuk a megfelelő gate-t, leültünk és vártuk a beszállást és olyan nyugodtan ültünk hogy elfejeltettük hogy elment az idő így a fél órával előtti beszállásból 20 perccel előtti lett, és azt meg nem tudtuk, hogy még egy rohadt hosszú folyosón végig kell mennünk, és amikor megláttam hogy ez milyen hosszú, hát mondtam Jennifernek hogy fussunk mert ha ez a gép időben el fog indulni akkor esélyes hogy lekéssük. Így nyomtunk egy sprintet, 10 perccel előttre kb odaértünk, de még el sem kezdték a beszállást, még a gép akkor állt be, szóval nem volt semmi gond. Láttunk havat is már ebből a gépből. Végre hideg!

Leszálltunk, megtaláltuk a buszt, a buszon volt wifi, onnan írtam mindenkinek hogy megérkeztem minden oké, aztán a megállóban várt minket Marie, az itteni AIESEC managerünk. Hát szakadt az eső, meg a fülem is bedugult, ő meg halkan beszélt, szóval a társalgásunk hamar abbamaradt. Meg fáradt is voltam nagyon, nem aludtam indulás előtti nap is csak 3 órát. Előtte meg még annyit se mert vizsgáztam, amin kissé kikészültem, szóval eléggé fáradt voltam és nem bírtam már az angolra koncentrálni, csak azt vártam hogy kapjam meg az ágyam és beleessek. Még elég sokat kellett a buszmegállótól kutyagolni, szakadó esőben, elázott egy csomó cuccom. Itt megtudtam, hogy csak heti 3 napot kell majd dolgoznunk és akkor is csak 4 órát 1 nap, szóval kb nyaralni jöttünk ide. Aztán jött a csapás, hogy 400 db zacskós paradicsomleves a kaja meg rizs ami van korlátlan mennyiségben. Nincs ezekkel semmi bajom, csak nem teljesen erről volt szó, még szerencse hogy hoztam magammal egy csomó csokit meg májkrémet. Az a leves amúgy eléggé finom is, dehát levessel annyira nem lehet jóllakni, legalább kenyér lenne még. Aztán nem nagyon beszéltem a többiekkel csak bemutatkoztam, Jenniferrel meg a másik magyar csajjal Enikővel dumáltam még, aztán 11-kor észrevettem, hogy úristen 11 óra és még világos van, hát hoppá itt most nincs este. Nagyon fura volt meg még mindig az. Az éjféli nap országában vagyok, szó szerint. 

Szobatársnak lehetett volna Enikőt választanom, de direkt nem hozzá mentem mert nem akarok nagyon magyarul beszélni, így bejöttem egy szlovák meg egy bolgár csajhoz, na ők meg annyira jól beszélik az angolt hogy őket meg nehezen értem már meg. Enikő mondta, hogy a szlovákra először azt hitte akcentusa alapján hogy amerikai.... szóval tényleg nagyon jól beszél igazából még félek hozzászólni így nem is társalogtam nagyon vele. De hát még 5 hétig ittleszek szóval lesz alkalmam. 

Fura, mert az otthoni nagy hajtásból meg rohanásból még nem tudtam egyből átállni, szóval nem voltam oda meg vissza hogy végre ittvagyok Norvégiában, a repülőn ott mondjuk eléggé örültem hogy végre már úton vagyok és repülök, de itt meg már annyira nem volt hangulatom mindenkinek egyesével bemutatkozni meg társalogni velük angolul, hogy nem is tettem, húztam aludni. Meg így betegen most ez sem olyan. 

Úgyhogy fáradtan beestem az ágyba, ami egy felfújható matrac, én pumápltam fel nagy nehezen, és reggel arra ébredtem hogy zsibbad a fél oldalam meg lábam mert a földön alszok... Természetesen leengedett a drága, de nem zavart, folytattam tovább az alvást, kivételesen most a fény jobban zavart mint a kényelem. Másnap csak 11-től volt program, szóval aludhattam 10-ig végre!