Aztán leértünk a tengerpartra, persze nagy nehezen, és a Viking fesztiválra akartunk bemenni de a jegyek már elfogytak. Aztán a Viking Market-be akartunk bemenni mert már haltunk meg az éhségtől és valamit enni akartunk, de miután megtudtuk hogy 100 NOK a belépő csak a piacra, hát úgy döntöttünk, hogy inkább nem megyünk be. Jól nézett ki, szép hely volt, nagyon hangulatos, tényleg be voltak öltözve vikingeknek. Kép a tengerparton:
Nagyon szép hely, a víz nem hideg annyira mint hittem, kis norvég gyerek simán belefeküdt. Bár sütött a nap, szép időnk volt. Aztán hazamentünk, de már busszal, mert tényleg nagyon messze volt. Még mindig nem éreztem túl jól magam, mert állandóan köhögtem. Végül bementünk egy kínai étterembe, ahol all you can eat akció van minden vasárnap, és pont vasárnap volt így nagyon megörültünk. Ettem is amennyit bírtam, hát aznap nem ettem még semmit, csak egy darab banánt. Hát még ígyis nagyon sokat fizettem, amikor jött az sms, kisebb szívroham ért, nagyon furcsa, hogy ennyire horror árak vannak. Bár gondolom akik itt élnek, mind jól keresnek és nekik nem különösebben tétel egy vacsora egy kínai étteremben, ami a legolcsóbb ebben a városban, mert már a norvégiai magyarok facebook csoporton ezt is megtudtuk. Aki nem itt él, annak minden bizonnyal horrorár. Egy kép a kínai étteremben:
Ez különösen tetszett, mert 4 kínaival kínai étterembe menni nagyon vicces volt. Egyből elkezdtek kínaiul beszélni a pincérekkel, meg a kínaiak meg is örültek úgymond egymásnak, szóval tök jó hangulatban telt el ez a kajázás. Úgy ették azzal a 2 pálcával a rizst hogy csak na, bár vicces módon az egyikük nem tudott pálcával enni, rá is csodálkoztunk, hogy hogyhogy nem. Tényleg nagyon mulatságos volt ez a vacsora :)
Aztán nagy nehezen hazaértünk, hát azért mondom hogy nagy nehezen, mert kínaiakkal várost nézni indulni nem kis teljesítmény. Egyszerűen MINDENT lefotóznak, mindennek örülnek, nekik itt minden új, és már néha a könyökünkön jött ki nekünk európaiaknak, hogy már megint rájuk kell várni. De ezt én teljesen megértem, hadd élvezzék ha már itt vannak. A legviccesebb az volt, hogy minden kisgyerekkel is lefotózkodtak, nagyon tetszenek nekik a norvég babák, mondjuk tényleg aranyosak, kis cuki szőkék. Itt egy kép, amit pont én csináltam, de ez is a sokadik már:
Szóval elismerem, tényleg nagyon édes az a kisgyerek, de már a tizedik után eléggé unalmas volt minden babával fényképezkedni. Persze ilyenkor az anyuka meg apuka nagyon örült hogy a gyereke milyen sztár :) Volt egy másik, tényleg nagyon aranyosak ezek a skandináv kisgyerekek, nem tudok választani melyik kép legyen, végül ez:
Úgyhogy nagy nehezen értünk csak haza. Bár megértem miért, ez a kép tényleg nagyon szép, a gyereket meg lehetne zabálni olyan cuki. A kis szőke baba meg az ázsiai lány, művészi. Címet lehetne adni neki, valami olyasmit hogy Enjoy the difference and love each other! Na azért még, az apukáját is illik megemlítenem :) Sokan elég jól néznek ki itt, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy kb. velem egyidős lehetett!!! Milyen király hely, mert nem őt láttam mint egyetlen fiatal (kb velem egyidős) apuka. Tényleg fiatalok, ilyen laza csávók, ám apukák. Nagyon király ezt látni, kár, hogy otthon ez eléggé ritka.
Itthon kicsit elvoltam, de már tényleg sok volt az emberekből, hát 16 másik emberrel összezárva még nemigen voltam egy házban soha, így gondoltam egyet és kb 10-kor sétának indultam egyedül.
Felmásztam az egyik hegyre ahol előző nap voltunk, csináltam sok képet, sétáltam az óvárosban is, aztán nekiindultam egy teljesen másik úton, remélve hogy nem tévedek nagyon el, de nem csalt az iránytű a fejemben így jó helyen lyukadtam ki. Először még ment a zene a fülemben, aztán amikor felértem kivettem, és rácsodálkoztam hogy nem is hiányzik hogy tovább szóljon. Csak mert Budapesten mindig zenével közlekedek bárhova is megyek, mert utálom a pesti tömeget és úgy magát azt a környezetet sem szeretem nagyon, csak zenével lehet élvezni a sétát ott. Ezt pedig már annyira megszoktam, hogy itt is zenével indultam útnak, és amikor kivettem a zenét a fülemből jöttem csak rá, hogy nem is kell zene. Alig akad 1-2 ember, csend, éjfél és napsütés. Leírhatatlanul jó volt így sétálni, mindegy merre, csak élvezni, hogy itt vagyok fent északon, figyelni az embereket hogy milyen haláli nyugodtak, senki nem siet sehova mint otthon, hát itt nem az a tipikus rohanó világ van, az is egyszer biztos. Régen volt már ennyire kikapcsolva az agyam, jól esett ez a kis séta. Nem gondoltam semmire csak mentem és nézelődtem. A fiatalokat is figyeltem, ott ültek a parkban csapatokban, a szép zöld fűben, hát tiszta jó! Rengeteg futó van, szinte több futó mint járókelő, nem is tudtam, hogy itt ennyire adnak az egészségre. Van olyan is, hogy apuka fut a kb 5 éves fiával, vagy már kb 60 évesek futnak, szóval itt mindenki fut, ami nagyon jó. Itthon idén még egyszer sem mentem ki futni, mert sajnáltam rá az időt... hát már mindegy. Májustól már edzésekre sem jártam sajnos, mondván nincs idő mert tanulni kell. Hát na, jövőre megpróbálok valami értelmesebb időbeosztást csinálni magamnak, mert ez a vizsgaidőszak valami borzalom volt. Bár nem hiszem, hogy sikerülni fog, több agysejtem úgysem lesz és a tananyag sem fog csökkenni, és mindig úgy fogom érezni hogy időszűkében vagyok... Sebaj.
Bár lehet, hogy most én értékelem túl ezt az érzést, mert az utóbbi hetekben minden volt az életemben csak éppen nyugalom nem, de valami miatt akkor is azt érzem, hogy ez a hely a nyugalom tetőfoka. Mármint olyan értelemben, hogy nem egy lakatlan sziget, vagy valami hasonló, hanem egy szép város tele mindennel, de mégis valami miatt árad innen a nyugalom. Talán pont ezért. Festői szépségű és nincs tömeg, mert azért nem Trondheim minden turista célpontja. Csupa szép embert látni itt. Minden lány szép, 90%-ban szőkék, szépen öltöznek, stílusosan. A belvárosban találkozok néha bevándorlókkal, de kb mindenki mosolygott eddig :) Nem az a hely, ahol bármiféle félnivalóm lenne egyedül sétálgatni. Közbiztonság szerintem itt a legmagasabb, legalábbis én teljesen biztonságban érzem magam, nem is bánom hogy nem kötöttem biztosítást. Mert mondanám, hogy ide aztán minek? Bár kötni akartam csak utazás előtt 1 nappal még azt se tudtam hol áll a fejem. Budapesten sokkal több esélyem van hogy kirabolnak. Beteg meg csak nem leszek, már úgyis gyógyulófélben vagyok. Nyilván emiatt is tartom nyugodt helynek. Még rendőrautót, mentőt, tűzoltót, semmi ilyet nem is láttam, pedig azért egész nap mentünk. Pedig egy 160.000 fős város, ami nem kicsi! Pont amennyi Miskolc. Összehasonlításképpen a wikipédia szerint Miskolc népsűrűsége 705 fő/ km2, Trondheimnek pedig 2583 fő/km2. Szóval Trondheim jóval sűrűbb, nem is értem hol vannak az emberek. Mert azért az utakon vannak autók, bár szerintem itt azt sem tudják, hogy mi az hogy dugó meg csúcsforgalom. Nem tudom ezekkel az adatokkal összefüggésbe hozni tehát, hogy Miskolc akkor meg miért olyan zsúfolt. Trondheimnek 30.000 diákja is van mindemellett, egyik leghíresebb diákváros Norvégiában. Biztos jó lehet itt diáknak lenni, kár hogy nem EU-s ország, mert így Erasmussal nem lehet idejönni. Bár a tél az mégfurább lehet, hogy nem kel fel a nap. Úristen, azért azt is megnézném majd egyszer. A sarki fényeket, gyönyörű lehet!
Szóval tetszik a hely nagyon, mert városban vagyok, de igazából mégsem. Tele van minden zölddel, fák, parkok stb. mindenütt, és mind nagyon szép és rendben tartott. Sőt, tele van a "város" kisgyerekekkel is. Meg a tengerparton sütkérező családok, párok. Valakik grilleztek is. A Viking fesztiválon a sok beöltözött vikinget néző emberek. Meg tudnám szokni ezt az életmódot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése