Nem sietek én sehova

Hű azért elég hosszú ez a 20 óra várakozás egy repülőtéren. De legalább kényelmes kanapék vannak, tudtam rajta kicsit aludni. Ezen aludtam:

Aztán még mindig 6 óra az indulásig: 

De semmi gond mert tényleg ráérek egész jól elvagyok. Amíg van konektor és zene, mar internet már extra, de itt az is van. Csak a benzinkutakon nem volt és már hozzászoktam. Three Days Grace albumokat még mindig nem tudom megunni, annyira joooo!

Átsétáltam a másik terminálra is, ott is eltöltöttem pár órát, meg vettem újságot, de szokás szerint megbántam. Még mindig nem unatkozol ezek szerint eléggé. Pedig érdekes újság de nincs kedvem olvasni. Könyvek is voltak, szemeztem is eggyel, pláne hogy elég jó volt a nyelvezete, beleolvasgattam teljesen érthető volt az angol, de még szerencse hogy nem vettem meg :)

Szegény telefonom nyúzom megállás nélkül, már egyszer fogta magát és újraindult. Szóval ma este 11-re Osloba érek, aztán ott is eltöltök egy éjszakát valahol mert a vonat csak másnap reggel fél 9-kor indul. Aztán délután 4-re visszaérek Trondheimbe, elhozom a cuccom és jövök vissza a másik szállásomra. Még 1 hetem van itt Norvégiába és találtam Couchsurfing-en szállást. Trolltunga-ról lemondok így Bergenről is, de csak azért hogy még eggyel több okom legyen ide visszajönni :) meg ott sajnos nem sikerült szállást találnom akit megbízhatónak gondolok legalábbis, szóval oda inkább most nem megyek. 

Helyette megnézek egy gleccsert és megmászom Skandinávia legmagasabb hegyét! Azért ez is elég jó lesz, főleg ha a drága időjárás is az én pártomon lesz. Csak egy normális túrabakancs ami még jól jönne ehhez dehát mindegy. A másik bakancsomat annyira megviselte az északi-foki túra hogy levált a talpa. Mondjuk nem is vagyok meglepődve, végig szikla volt az is, ez meg csak egy sima gagyi utcai bakancs. De legalább jó helyen ment tönkre, mondhatni, boldogan halt meg :)

Jó lett volna Helsinkit megnézni időm bőven lett volna rá, de már nem kísértem tovább a sorsot. Számolom a perceket hogy mehessek csekkolni és ott bent már legalább elleszek, az úgyis tele van bolttal. Nem mintha a vásárlás most annyira izgatna de legalább csak szemmel :)

Itt már az összes kávézót és boltot kívülről fújom, már a felszolgálók is leváltották egymást, sőt valahol már a 3. csapat van. Meg hajnalban láttam amikor a gate nyit, és mentek az első utasok, jó volt. 

Huh tellik az már tellik :)

4 éjszaka szállás nélkül és már kettőn túl vagyok :)

Sose voltam még homeless, pláne nem 4 napig. Kaland az élet! 

Hazakeveredni

Most nem időrendben lesznek a bejegyzések. Mivel alig voltam net közelében nem írtam még le mi volt az Északi-fokon, meg Finnországban.

Most útban vagyok hazafele Finnországból. Eléggé kalandosra sikeredett nem így terveztem ezt én sem. Hát a gond ott kezdődött, hogy túlságosan optimista voltam a stoppolást illetően. Elindultam Ouluból kb 5-kor és 2 óra várakozás után felvett egy idióta aki elvitt Kemi mellé egy benzinkútra. Nem térek ki a részletekre, de a lényeg hogy nem finn volt, mily meglepő... Este 10-re értem Kemibe. Na itt úgy gondoltam pihennem kell meg gondolkodni hogy hogyan csináljam ezt okosabban hogy az ilyen marhák ne vegyenek fel. Így úgy döntöttem, hogy nem állok ki az út szélére kezemben SWE feliratú papírral, hanem maradok itt a kúton és aki szimpatikus leszólítom. Na igen de kamion már egy sem jött, akik bent álltak azok aludtak. Sebaj, próbálkozzunk az autósokkal. Alig-alig jött valaki de mind dél fele mentek. Na éjfél táján úgy gondoltam hiába szobrozok itt, kinéztem egy padot az egyik buszmegállóban és lefeküdtem aludni. Ettek meg a szúnyogok, így előszedtem a hálózsákom és úgy aludtam hát nem túl sokat. Már fél 4-kor mentem vissza, mert láttam hogy 2 kamion éppen indulni készül. Az ÖSSZES kamionsofőrt leszólítottam, senki sem Svédországba ment! Ezt csináltam kb reggel 8-ig. Semmi. Jött pár autó is svéd rendszámmal, természetesen Svédországból és nem Svédországba. Nehány kamionsofőr eléggé mogorva volt, néhányuk meg tök barátságos, még el is dumáltam velük miközben tankoltak. Egytől egyig finnek voltak és szőkék, nem tartottam különösebben tőlük. Alig vártam hogy valaki igent mondjon és elvigyen, még soha nem utaztam ilyen kamionban, jó lett volna... Volt egy litván rendszámú is, de ő épp azért jött ide hogy aludjon. Az összes többi finn rendszám volt. Meglepődve néztem, hogy a sofőrök között nagyon sok volt a nagyon fiatal, szerintem simán volt köztük 20 éves is. Itthon azért idősebbek vezetnek ekkora járművet. Ők eléggé barátságosak voltak meg sok sikert kívántak az utamhoz. Az egyiknek még egy kiskutyája is volt, mondta hogy mindig viszi magával az útra. Épp sétáltatta, ő volt a legjobb fej, csak kár hogy mindenki az ellenkező irányba ment. Hát ez nem az én napom volt. Végig ott szobroztam és figyeltem hogy ki ébred fel és indul és egyből mentem oda kérdezni hogy Hello merte mész. Hiába. Aztán így a harmincadik elutasítás után kezdtem kétségbe esni hogy hogy a francba fogok visszaérni Trondheimbe 31-re. Mert a várakozás nem zavart, meg az egyedüllét sem, de eléggé idő hiányában voltam, nem így számoltam. Fene se gondolta hogy nem járnak arra kamionok, hát főútvonal... Szóval riasztottam a családom és végül új tervet eszeltem ki...

Minek tervezni?

elég egy hálózsák meg egy hátizsák és enyém a világ :)

Oulu

Valtozott a terv, kijottem Finnorszagba Pannihoz, 130 km-t stoppolva tettem meg, hajnal 1-re erkeztem meg Tornio-ba es onnan stoppoltam egesz Oulu-ig. Kb fel ora utan vett fel egy srac, epp Svedorszagba ment loversenyre. Vett nekem egy kavet is, jofej volt. Elegge szerencsem volt igyis, mert alig volt kocsi ilyenkor az autopalyan. Majd leirom a reszletesebben is, meg az egesz utat, a lenyeg, hogz az Eszaki-fokon kb 2 fokban egy 20 km-es tura utan halozsak nelkul aludtam teljesen vizes labbal mert mar mindketto cipom vizes volt, es a renszarvasok ott legeltek mellettunk szinte. Lofotenen meg a szivarvany elott alltam. Most meg itt vagyok Finnorszagban. Henri azt mondta, hogy "crazy Hungarian" :D a stoppolas miatt persze :D

Kalandra fel, északra fel!

Ezt kezdem holnap. Röpke 2500 km-es utazás előtt állok, de megnézhetem a Lofoten-szigeteket és az Északi fokot. A vicc a dologban az, hogy odafele végig a túracsoporttal megyek busszal, de ők már visszafele Finnország felé mennek. Hát oké, majd kiszállok Alta városában kedden. A gond az, hogy Alta-ban nincs vasút, mert ez már annyira észak, hogy még 800 km-t kell utazzak délre, hogy elérjem a legészakibb vasútállomást. Vicces lesz, mert nincs közvetlen szárazföldi járat, ami van az repülő, de az meg Oslo-ba visz el. Buszok vannak, sok átszállással. Fogalmam sincs, hogy mikor és merre járnak, mert ezek az oldalak már nincsenek angolul, így nem is vettem a fáradtságot ennek utánajárni. Majd kitesznek Alta-n és hello, kalandra fel, küldetés: hazaérni :) Még kigondolom, lehet arra a napra igénybeveszem a couchsurfinget, és csak szerdán indulok haza. Félnivalóm nincs, hiszen a világ egyik legbiztonságosabb országában vagyok. Ettől jobb helyen nem is lehetnék, még a kalandozás is biztonságos lesz :) 800 bűvös kilóméter, szerintem 24 óra elég lesz hazaérni, bár lehet túl optimista vagyok. De nem kell sietnem hálistennek sehova sem, szóval ha 2 nap alatt érek haza vagy netán 3, az sem lesz baj.
Hétfő este amúgy sátorban, campingben fogunk aludni, ott északon.... Hát remélem nem fogok megfagyni :)
Ha végeztem ezzel a túrával, akkor már kijelenthetem, hogy bejártam Norvégiát! Még 1-2 hely van ami kimaradt, de arra augusztus első hetében lesz lehetőségem. Ennyire északon még sose jártam, kíváncsi vagyok nagyon már!

utolsó munkanap

Sajnos. Pedig eléggé megszerettem ezt az iskolát, a gyerekeket, tanárokat... :)

Ők voltak a kedvenceim. A legmagasabb gyerek volt a kedvencem, a legkisebb volt a legbetyárabb. De mindegyikük jófej volt, sokat fociztam meg csocsóztam velük, na meg röpiztünk is meg minden féle játék amit kitaláltunk. Voltak viccesek is :) Az a gyerek aki középen áll, ő is kedvenc volt. A 2 kedvencem egész jól beszélt angolul, valószínűleg ezért is lettem velük jóba. Sokszor valamelyikük volt a tolmácsom, elmagyarázta a többieknek a feladatot norvégul :) Elég nagy segítség volt ez alkalomadtán. Pláne amikor sok gyerek volt és elszabadult a bolondok háza. Kristinával megállapítottuk, hogy mihelyst felnőnek, szívtiprók lesznek :)

Tegnap a 2 éves kisfiúra vigyáztam egész nap, és a végén elaludt az ölemben. Na vele alig lehetett bírni, senki nem akart vele lenni, de hát túl aranyos volt ahhoz, hogy nemet mondjak a felügyeletére. Bár meg is gyűlt vele a bajom mert meg sem szólalt és eléggé nehéz volt közel kerülni hozzá, mármint nehéz volt kivívni azt, hogy hallgasson és figyeljen rám. De végül sikerült, és olyan cukin aludt az ölemben hogy csak na :) Valahogy úgy éreztem, hogy ez volt a jutalmam arra a napra. Aztán a kedvenc tanárom átvette, és amikor vége volt a napnak odavitte az anyukájának. Kép a tanárokról, meg az egyik kínai csajról:

Az egyik tanár svéd a másik meg chilei. Gondolom meg lehet különböztetni ki melyik :) A chilei úgy bánik a gyerekekkel hogy először majdnem leesett az állam. Nem semmi, vajon milyen lehet a sajátjával? Jó annak, aki így megtalálja a hivatását, meg pláne, hogy ilyen hamar, mert azért elég fiatal. A svéd is jófej volt, meg még volt egy norvég is, a dobos, akivel még a farmra menet beszélgettem. 

Hát búcsút kellett venni, azt mondták, remélik jövőre is találkozunk. Hát én is remélném.... na mindegy :D

Szóval azt hittem várni fogom ezt a napot, de ahogy közeledett, egyre jobban nem vártam. Délután volt a Global Village rendezvény, ahol minden nemzet bemutatta kicsit a konyháját, hát a kolbász meg szalámi úgy ízlett a tanároknak, csak úgy ették :)

Itt meg egy kép a csapatról. Mostanra eléggé megszerettem mindenkit, hiányozni fognak. Bár ez még kicsit odébb van, hogy búcsút vegyek tőlük. 

Szóval a mai nap kiemelkedően jó volt. Azért jó volt a gyerekekkel lenni. Mindegyikük más és különleges, vannak köztük szófogadóbbak meg rosszcsontabbak, meg egyenesen kisördögök is. Mindenkivel másképpen kell bánni, hogy kivívd a figyelmüket meg hogy hallgassanak rád. Hát azért még mindig nem akarok óvónő lenni, de ezt a 2 hetet tényleg nagyon élveztem, ez a suli sokkal jobb volt :)

Ma meg megyünk bulizni, csütörtök van, ilyenkor minden szórakozóhelyre ingyenes a belépés. Ja ma ettem kolbászt. Kolbászt. Otthon nem nagyon ettem meg, mert annyira nem is szeretem. Hát isteni volt ezt enni. Utána meg elővettem a szalonnámat is. Csupa egészséges kaja :)

Na meg egy poén a végére: Gordon ma skypeolt az ikertesójával a lépcsőn, és amikor arra mentem, beszóltam neki, hogy hé te miért használod tükörnek a skypeot? Erre elkezdte megmagyarázni, hogy hát az ikertesójával beszélget. Mondom neki, komolyan? Szóval nem esett neki le egyből a fapoénom, de mire leesett, röhögött vagy 5 percig, meg amikor végzett, első dolga az volt, hogy elmondja mindenkinek, így mindenki ezen nevetett :D :D Nagyon vicces volt. Azt mondta, túl komolyan tettem fel a kérdést, fel sem merült benne, hogy csak vicc volt :D Jófej ő is, ahogy itt mindenki, de ez most különösen vicces volt, még őt nem sikerült így megnevettetnem :D

Most meg focimeccs van, mint minden csütörötkön. Ide hallom az üvöltözést meg a zenét. Nagyon király. Jövőhéten elmegyek már, ezt nem hagyhatom ki. Bár nem szeretem a focit nézni, de adok a dolognak egy esélyt, úgy döntöttem. Olyan hangulat van ott hogy húúúú hát ha idáig elhallani, vajon mi lehet ott bent? Kíváncsi vagyok, az az igazság. 

télen ezért fogok visszajönni!

hogy ezt ne csak erről a videóról nézhessem, ezt nem engedte beágyazni, így belinkelem:
http://www.youtube.com/watch?v=SXffVjusbdY
hát remélem úgy 20 éven belül meg is valósul ez az álmom :)

szószék szikla

Preikestolen. Ez volt vasárnap. Most kedvezett nekünk az időjárás, gyönyörű szép időnk volt. Csak úgy pompáztak a színek. Türkizkék lett az új kedvencem.

Ezt a 2 képet készítettem, ami jobban sikerült. Nagyon sütött a nap, így nehéz volt igazán jó képet csinálnom egy egyszerű digitális géppel. Na itt bántam, hogy nincs egy jó fényképezőm, mert bőven lett volna mit fotózni, de mindegy. A fejemben úgyis megmarad örökre, és ez a lényeg. Természetesen lelógattam a lábam. The Power of Dreams. De szó szerint.

Ez már közel sem volt annyira félelmetes, mint Kjeragbolten. A képen lehet annak tűnik, de azért ülni eléggé stabilan lehet. Itt mégcsak egy kicsit sem féltem. Csak ámultam és bámultam, és örültem. 

Egyszer csak hallottam, hogy valaki mondja a nevem, odanézek, Jennifer volt az. Ők is pont itt voltak, milyen kicsi a világ, pedig nem beszéltünk össze egyáltalán! Na ha már így összefutottunk, csináltattunk magunkról fotót, végre ez egy profi géppel lett csinálva, hát látszik is :)

Akkor most Preikestolen-ről egy kicsit. Ez 604 méter magason van, még Lysefjord felett. Magyarul a szószék sziklája (The Pulpit Rock angolul). Stavanger város közelében. 

A legenda szerint amint 6 fiútestvér elvesz feleségül 6 leánytestvért a faluból, a szikla a fjordba zuhan. A tudósok is egyetértenek ezzel, bár ők ennek bekövetkeztét a következő évezredre teszik. Elhelyezkedése miatt tudta megőrizni viszonylagos érintetlenségét.

A négy nyári hónapban látogatható csak, mégis több mint 100.000 ember látogat el a fennsíkra, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Lysefjordra és a környező hegyekre.

Akkor egy kis földrajz, amit érdemes erről tudni: gránit kőzet, a jégkorszakban formálódott, 10 000 évvel ezelőtt. A fennsík szögletes formája úgy alakult ki, hogy a gleccservíz megfagyott a szikla réseiben, így hatalmas, szögletes alakú darabok törtek le, amit a gleccser később magával is vitt. Ismét a teremtő csodái.

Ez a túra csak 8 km volt és 300 m szintkülönbség. Lényegesen könnyebb volt ezt megtenni. 

szenvedélyek

A tegnapi bejegyzésemhez találtam a neten 2 képet, csak hogy megmutassam, milyen lett volna, ha szép az idő. Na itt látszik az a 984 méteres szakadék.

Itt meg a háttér napsütésben:

Na meg egy őrült videót is, 00:50-nél nézzétek! 

Te jó ég! Ezt látni kell! Hát... nem semmi, nemhogy a kezen állást, de a lábon állást nem éreztem stabilnak! És ez capoeira, 04:00-ná látszik! Na ami 04:00-nél van, az a Preikestolen, itt is jártam! Na ők aztán a bátor vagy már őrült emberek, és repülnek is! Ezt a videót még régebben láttam, de hihetetlenül jó most újra megnézni, úgy, hogy pont itt jártam én is! 

Ezt mondják benne: "The feeling of freedom is something you can not describe. It is such a strong feeling..." Tehát a szabadság érzését nem lehet megfogalmazni, ezért nem is tudtam tegnap sem leírni ezt így.

Mert valami ilyesmit éreztem én is a szikla tetején állva, ez a szó, hogy szabadság, nem jutott tegnap az eszembe. Mert nem szimpla szabadság, igazából jobban belegondolva egyáltalán nem is szabadság, mert úgymond fogságban vagyok és veszélyben, ami nem éppen a szabadság érzetét keltette fel bennem. Szóval bárhogy is próbálom most a fejemben formálni a mondatokat, de nem jut eszembe erre semmilyen értelmes érv, hogy ennek ellenére miért is szabadság. De talán valami olyasmi, hogy el tudom azt fogadni, hogy itt én vagyok az alárendelt, és ez a tudat adja a szabadságot. Na ez jó ellentmondás. Én vagyok az alárendelt, mégis szabad? Ilyen van? Tisztában lenni a képességeimmel, tudom magamról, hogy ha kimászok, nem leszek olyan béna, hogy leessek. Érzem. Ez pedig egy természet alkotta csoda, amit én meg akarok hódítani. Ahhoz, hogy meghódítsam, ki kell rá másznom és két lábon kell állnom rajta! Amint ez megtörtént, meghódítottam. Az élmény az enyém lett. Nem veheti el senki soha. Nem fog kitörlődni az emlékezetemből soha. Mégcsak leírni se tudom, vagy értelmesem megfogalmazni, hogy mégis ez milyen élmény. Tehát nem tudom átadni senkinek. Soha. Nem tudom leírni az érzést, hogy milyen volt. Ez az élmény csak az enyém. Na, valahogy így lettem az "alárendeltből" a "hódító". Aki pedig képes arra, hogy valamit vagy valakit meghódítson, na az szabad ember! Mert először be kell látnod, hogy itt nem te vagy az erősebb, hiszen azért akarod meghódítani. Ha egyszerű lenne és könnyű, nem nevezném "meghódításnak". A könnyűt lehetetlen meghódítani. Azt csak simán megkapod. Nulla kihívás. A nehezet is el lehet érni ha eléggé törekedsz rá és nem adod fel. De amit meghódítasz, ahhoz ez is kevés. Az ott kezdődik, hogy először beismered, hogy itt te vagy a kevesebb. A gyengébb. A sebezhetőbb. Ha ez megvan, és ezzel a tudattal a fejedben csinálod végig, meg tudod hódítani. És nem a dicsőségért. Most hogy készítettek rólam képet és majd menőzhetnék vele, nagyon nem érdekel. Nem az elismerésért megy ez, hogy majd valakik azt mondják "hú de bátor voltál" vagy hogy "de hülye voltál hogy merted?" nem érdekel ki mit gondol. Csak meg akartam hódítani, ennyi. Mert először tudatosítani kellett az agyamban, hogy ez nem gyerekjáték. Ha innen leesek, tuti hogy meghalok. Azt pedig nem most akarok. Hát akkor meg minek kockáztassak? Pont én, aki alapvetően biztonságérzet-kedvelő vagyok. A veszélyt ahol tudom, kerülöm. Illetve kerülném, ha a tudnám, ha a kalandvágyam nem lenne ilyen erős. Mert na, megláttam ezt a követ, és hívott. Én pedig meghódítottam egy követ.

Ezt az érzést akár átélném újra is egyszer valamikor. De! Megfogadtam, hogy ide nem fogok eljönni a gyerekeimmel. Majd ha akarnak, jöjjenek el maguk, ahogy én tettem. De anyaként szerintem eléggé hátborzongató lehet egy ilyen kimászást végignézni, főleg, hogy tudom milyen.

Tudományos része a dolognak: a jégkorszakban egész Norvégia gleccserekkel borított táj volt. A jégkorszakok között a megolvadt víz völgyeket formált és átformált, pontosan 22-szer történt ez meg, ám az utolsó jégkorszak után a globális felmelegedés miatt a tengerszint megemelkedett, és a fjordokat elárasztotta a víz, egy szikladarab pedig lerakódott kb. 50 000 évvel ezelőtt. A gleccser megolvadását a vízszint visszaugrása és kőzetformálódás kísért, méghozzá úgy, hogy a jég elolvadt és a kőzet megmaradt. Kjeragbolten esetében a visszaugrás gyorsabb volt, mint a tengerszint emelkedése, és így szorult be a szikla a jelenlegi helyére.

Számomra ez a jelenség elképzelhetetlen, annak ellenére, hogy van képzelőerőm. Amikor valami nagyon szépet látok, el szoktam gondolkodni, hogy ez hogyan alakulhatott ki, és mindig arra jutok, hogy nem lehet a véletlen műve. Persze a tudomány sokmindent megmagyaráz, hihető és logikus érvekkel, sőt, meglepődök azon is, hogy ezt honnan tudják mégis, de igazuk van, mert megvan a pontos válasz arra, hogy hogyan alakult ki ez vagy az. De a miértre nem mindig ad egyértelmű magyarázatot, pláne itt. Na itt törhetném a fejem a végtelenségig, akkor sem látnám be, hogy ez mind a véletlen műve.

Mégis mennyi volt ennek az esélye? 0,00000000000000000000001% talán? 

Attól függően, hogy ki miben hisz, meg lehet találni a választ. Aki a világot teremtette, azért tudott valamit. Erre egyszerűen nem lehet másféle magyarázatot adni, főleg nekem, aki nem hisz a véletlenekben, ugyanis minden okkal történik, és nincsenek véletlenek. De ez csak az én teóriám, meg katolikus vagyok, lehet ezt másképp is gondolni, mindenkinek szíve-joga szerint. Szerintem van Isten, ez a hely rá az egyik bizonyíték.

aki mer az nyer

Kjeragbolten.

Árpi képei: http://arpad.palotas.eu/KF/2013-Norvegia/day04/index.html, érdemes megnézi, mert nagyon jók!

Ide mentünk első nap. Reggel 8-kor indultunk el Oslo-ból és fél 5-re értük ide. Fél 5-kor meg elkezdtünk mászni, este 9-ig tartott. 11 km és 700 m szintkülönbség, amit azért megéreztem. Amilyen észlény voltam, nagy izgalmamban nem vittem magammal vizet, de érdekes módon nem is voltam szomjas egyáltalán, de az oka az volt, hogy a pulzusom szerintem csak már lent állt vissza a normálisra. 3 hegyet kellett megmászni, és a 3. tetején volt maga a kő. Kaját sem vittem nagyon, 1 banánt meg egy tábla csokit. A csokit csak lefelé ettem meg. Tiszacipőben, sziklákon. Megállta a helyét. Szóval elindultunk, és nem láttunk csak 10 méterig, mert akkora köd volt. Pont a köd az, ami most nem a legjobb barátom, de hát nem lehetett mit tenni. Nagyrészt ilyen volt az idő. 

Aztán felértünk a második hegy tetejére, ahonnan már elvileg látni Lysefjordot. Hát szerencsénk is volt, mert fújt a szél, így hol odafújt egy felhőt, hol meg el. Valahogy így.

Itt egész tiszta, na de nem ám volt ez mindig így. Videót is vettem fel erről, annyira szép volt, ahogy a felhő meg a köd jön és megy, és mindezt távolabbról nézve, teljesen kirajzolódott a fjord vonala, mert onnan jött felfele a felhő. Nagyon gyönyörű volt, már itt el voltam totálisan ámulva. Nem is gondoltam, hogy ez ennyire türkiz kék. Meg hogy ennyire szép! Hát Úr Isten! Szóval most a 2 kedvenc színem együtt volt jelen, mert én ezt zöldeskéknek mondanám. A köd meg a felhők még különlegesebbé tették ezt a látványt. Videó:

Útközben bárányokkal is találkoztunk, elég sokkal. Nem tudom, hogy tartják őket, de ott mászkáltak szabadon, de mindig volt köztük egy főkolompos. 

Aztán hóval is találkoztunk, persze ki lehetett volna kerülni, de nem hagyhattam ki ezt. 

Szóval a menet úgy indult, hogy ezen a szakadékon át kellett ugrani. Vagyis lehetett, volt egy másik, kevésbé veszélyesnek tűnő út is. De hát sokan átugrottak előttem, így én is megtettem. Aztán meg keresztülmenni a havon. Hó július közepén! :)

És még vízesések alatt is vitt az utunk, míg végül eljutottunk a célig. Köd volt, így nem látszódik a háttér sajnos. Már előttem felmászott rá 2 fiú, így vettem a bátorságot és mentem én is. Hát... nem gondoltam ezt a sziklát ennyire extrémnek, így félúton meg is gondoltam magam, és jobbnak láttam ülve maradni. Ez is bőven megnövelte az adrenalin szintemet, mert konkrétan egy 984 m szakadék felett ültem egy kövön, ami azért volt számomra félelmetes, még annak ellenére is, hogy semmi tériszonyom sincs, mert ez a szikla valóban szikla alakú volt, tehát kicsit hasonlított egy tojáshoz, így nem volt egy összefüggő lapos teteje, amin meg lehet biztonságban állni. Szóval az járt a fejemben, hogy ha itt megcsúszok, akkor leesek, mert még megkapaszkodni sem lehet sehol. Úgy igazán féltem. Remegett a lábam meg minden. Ritkán van velem ilyen, legalábbis amikor eddig volt, azt nem magamnak okoztam, de itt most enyém volt a választás, hogy kimászok-e vagy nem, enyém volt a döntés és a felelősség is. Igen, nem tagadom, most azért igaziból féltem, mármint átfutott az agyamon, hogy mi a fenének másszak ki, minek kockáztassak. De akár hogyan is néztem, nem tűnt ez olyan nehéznek, és az előttem 2 kimászó fiú sem mondta azt, hogy hú de veszélyes, és fülig ért a szájuk miután visszamásztak. Szóval kb 0,000001 % esélyét láttam a bajnak, de ez a kevés is sok volt és ijesztő. Ijesztő volt az a tudat, hogy ez már nem játék, nem lehet leesni. De abban viszont ezer százalékig biztos voltam, hogy ha most nem mászok ki, eléggé bánni fogom, és nem jöhetek vissza jövőhéten bepótolni ezt. Így az arányokat összehasonlítva hamar döntést hoztam, most vagyok itt, most kell kimászni, nincs mese. Így még négykézláb elmásztam a tetejére és állásba felegyenesedtem. És valami megmagyarázhatatlan érzés volt itt állni. Inkább megtisztelő. Ugyanis ez nem egy mindennapi hely. 2 sziklafal közé beszorul egy kő, mindez egy fjord felett lélegzetelállítóan szép kilátással, amit mi most annyira nem láttuk a köd miatt, de akkor is. egy 5 köbméteres gleccserüledék beékelődött egy gleccserszakadékba. Valami csoda volt itt állni, és tényleg érezni azt, hogy mi emberek mennyire aprók vagyunk a természet mellett. Itt állni ezzel a tudattal és alázattal, meg egyben a tisztelettel is, hogy ez a szikla azért van itt, hogy az emberek ide felmászhassanak és ezt megérezhessék. Mert itt lehetett igazán érezni a természet erejét, és kaptam is belőle egy jóadaggal. Mert itt nem az adrenalin volt a lényeg sem pedig a veszélyérzet, nem azért csináltam, itt nem ez volt a lényeg. Hanem az, hogy ki mertem mászni, pár másodpercet ott tartózkodni és csodálkozni, örülni, ámulni, és érezni az erőt, amit ez adott. Feltöltődni. Hozzá kell tennem, hogy szerencsés is vagyok, mert nincs tériszonyom, mert ha lenne, a közelébe sem mertem volna menni, mint ahogy azt a csoportunk kb. fele tette is. Tériszonnyal nyilván életveszélyes lenne, mert itt nem lehet csak úgy megszédülni, azért eléggé észnél kell lenni, meg a lábad elé kell nézni. És ha nem lett volna köd, a szakadékot láttam volna magam alatt, de sajnos ezt nem láttam.

Hát utólag azt mondom, hogy semmi extrém nem volt benne, mert ha a szárazföldön az a feladatom, hogy másszak fel egy kő tetejére, fel tudok és nem vagyok olyan béna, hogy leesek. Itt sem volt ez semmivel sem nehezebb, csak a tudat, hogy szakadék van alattam, ez tette nehézzé és kihívássá. Le is néztem, de nem láttam a ködtől semmit. Mondjuk ezt kicsit sajnálom, mert ez után kb 10 percre pont elment a köd, de már nem másztam vissza, éreztem, hogy itt elég. Összefoglalva, fizikailag valóban nem volt ebben semmi nehézség, mert ha olyan veszélyes lenne, akkor gondolom körbe lenne kerítve korláttal, vagy legalább ki lenne írva valami tilos mászni című tábla. A félelem az, amit nehéz volt leküzdeni, ugyanis lehetetlen volt elvonatkoztatni attól, hogy egy szakadék felett állok egy kövön. Szóval eléggé a bátorság próbája volt ez, és agyban kellett bátornak lenni, és a tudattal kellett kezdeni valamit. Szinoníma szótárt használva sem tudnám eléggé kifejezni, hogy milyen érzés volt ez. Csodálkozás, erő, alázat, bátorság kavarogtak bennem. Csupa jó dolgok pár másodperc alatt. Utána meg örült a fejem, hogy megcsináltam. És a mosolyt semmi nem moshatta le az arcomról :) 

EPIC 

Mertem, és nyertem. De tényleg. Pár másodperc alatt olyan élményt, hogy tényleg képtelen vagyok leírni. 

túra a túracsoporttal part 1

Hazaértem, több mint 2000 km utazás után. Mint ahogy a képen is látható, fél Norvégiát bejártam, a legkülönlegesebb helyeket. Külön bejegyzést írok majd mindkét helyről. Az InterRail ticketem-en 4 alkalom maradt még. Felejthetetlen volt és a látvány leírhatatlan, felbecsülhetetlen. Az első éjszakát Osloban egy kempingben töltöttük, eléggé hideg volt, fáztam is. De még sose sátoroztam igazi kempingben, nekem ez teljesen új volt, de nagyon tetszett a hangulata. A csoporttal is összeismerkedtem, viszonylag elég hamar, de nem is volt nehéz dolgom, mert jófej társaság. Kb 20-50 év közötti korosztály. Árpi minden nap töltött fel képeket: http://arpad.palotas.eu/ így eléggé naprakészen lehet követni :)

A második este már nem volt annyira vészes, de csak azért, mert kabátban aludtam a hálózsákomban így nem fáztam annyira. 

Utána Bergenben kiszálltam a buszból és röpke 16 órás vonatút után visszaértem Trondheimbe. És most itt vagyok, tele élményekkel, amit még azóta sem tudok feldolgozni, annyira el vagyok ámulva a természet csodáin.

mégcsak most kezdődik az igazi utazás

Már hajnali fél 4, otthon lassan kel a nap is, és 7-kor legkésőbb kelnem kell nekem is, ha nem akarom lekésni a vonatot Oslo felé. InterRail ticket megvéve, kalandra fel! Úúúúúú el se hiszem! Leírhatatlanul jól érzem most magam! :D :D

Ez lenne az. 6-szor utazhatok vele 30 napon belül, bárhol Norvégiában! Bárhol! Bejárom az egészet! 

Szóval még a java hátra van. A lényeg az, hogy holnap ne tévedjek el Oslo-ban és időben érjek oda a buszhoz. 8 órás vonatút innen. Kíváncsi vagyok milyen lesz az út, meg az emberek, de biztos jófejek, majd megismerem őket úgyis. Már holnap ilyenkor egy sátorban fogok aludni egy kempingben valahol Oslo mellett, és reggel 6-kor már indulunk is tovább busszal a fjordok felé, és Kjeragbolten-t másszuk meg. 11 km-es túra lesz. Aztán megint alszunk valami kempingben, és vasárnap irány a Pulpit Rock. Ez csak 8 km lesz. E 2 nap alatt 4-szer fogunk kompozni, ilyen lélegzetelállítóan szép helyeken. Hát már eléggé beleéltem magam, hogy de szép is lesz, csak az a baj, hogy az időjárás szerint esni fog. Ami még nem is lenne nagy baj, csak köd ne legyen, mert akkor nem fogunk látni semmit. De ha köd lesz, az se baj. Oda tudom képzelni a tájat. Elgondolkodtató, hogy a természet erejéhez képest mi emberek milyen kicsik vagyunk. Mert még ez a túra nem is különösebben megterhelő, a baj csak az vele, hogy valószínűleg még nagyon sokáig nem fogok ide visszajönni, így ha köd lesz, akkor továbbra is csak a képzeletemben lesz meg ez a táj. Jobb esetben pedig le fog merülni a fényképezőm 1 óra alatt, mert annyi képet fogok csinálni. Hú már nagyon várom, nem is vagyok álmos, ez jár a fejemben nem bírok aludni, már teljesen meg vagyok őrülve! :D Bár még sose éjszakáztam 10 fokban kint sátorban, holnap ez is be fog következni. 1 hátitáskát viszek össz-vissz, kivételesen sikerült úgy bepakolnom, hogy nincs benne felesleges cucc. Jaaaa a legjobb hírt nem is írtam. Tettem egy próbát a "főnöknél", hogy ad-e szabad napot, hogy elmehessek az északi fokig. Nem is mertem volna ekkora kérést kérni, de mivel a többiek is előszeretettel kéregetik a szabadnapot, hát én is megtettem. És sikerrel jártam, bár azért eléggé kellett érvelnem. Szóval mehetek fel északra, teljesen északra!!! Megnézem mi van ott, aztán kiraknak Alta nevű városban, innen még 800 km a legközelebbi vasútállomás. Na ez lesz az igazán de kalandos utazás, eljutni Bodo állomásig. Terveim nincsenek, lesz ami lesz, elveszni nem fogok. Aztán Bodo-ból még kb 1000 km-t vonatocskázni hogy Trondheimbe érjek :D Na ezért vettem az InterRail bérletet :) Bár minden fórum azt írja hogy ezt repülővel érdemes megtenni, de ez ki van zárva. Azért elég nagy ország, és ami a legjobb, hogy így ezzel együtt bejárom töviről-hegyire, észak-dél-kelet-nyugat, mindenütt leszek! Már csak egy kis sarki fény kéne hogy teljes legyen az örömöm, hát némi esély van rá, délebbre, mert délen már 1-2 órára besötétedik, és augusztus 1-8 között azon a vidéken leszek pont. De nem most van a szezonja, szóval ha netán látnék is, az elég nagy szenzáció lenne nem csak nekem, hanem még az ittenieknek is. Remélem azért legalább egyszer még lesz lehetőségem ide visszajönni, akár 10 akár 40 év múlva, de vissza kell jönnöm, sarki fényt látnom kell! És itt is megint, a természet ereje. Vannak akik csak azért utaznak ki ide ki tudja milyen messziről, úgynevezett sarki fény vadászatra. Vannak ilyenek, elég sok, természetesen irtó drágán. Aztán kijönnek, de hát erre nincs garancia, és mondjuk felhős az ég és sarki fénynek még a hírét se látják. Na ilyenkor lehet idegeskedni meg bánkódni, vagy csak egyszerűen elfogadni hogy a természet a maga ura. Pl. most a mi csapatunkból egy csomóan azért nem mennek el Preikestolen-ra, mert az előrejelzések szerint esni fog. Na és? Mégis kit zavar egy kis eső? Lehet kicsit nyersen is fogalmaztam meg erről a véleményen, hát angolul azért nem tudom mindig eléggé diplomatikusan kifejezni magam. Csak furcsáltam, hogy olyan lelkesen szervezték meg minden, erre megnézik az időjárás előrejelzést, ami esőt mond, és már lefújják. Elmennek Bergen-be, az ehhez legközelebb lévő nagyvárosba, és nem mennek el ide mert esni fog... De akkor is kit érdekel, hogy esni fog az eső? Hát nyilván azt, aki nem is akar igazán odamenni, vagy másképp fogalmazva, csak a látvány miatt menne oda, nem pedig az élményért, meg hogy ki legyen egy újabb hely pipálva. Mondjuk a pipákat most én is gyűjtöm, de nem leszek elszomorodva, ha szakadni fog az eső, vagy ha a köd miatt nem fogok semmit se látni. Az se fog érdekelni ha bőrig ázva, éhesen, totál átfagyva fogok sziklát mászni. Ha már abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy itt vagyok egy relatív kisebb köpésre ezektől a helyektől, hát nincs az az időjárási körülmény, ami megállíthatna. Az élmény akkor is az enyém lesz, ráadásul életre szóló, úgy gondolom. Norway powered by nature, ez a kedvenc mondatom most.

farm

Ma kivittek minket egy farmra. Busszal mentünk, kb 15 perces út volt. Pont az egyik tanár mellé ültem be, egész jót beszélgettünk. Volt Magyarországon meg Prágában is, azt mondta, eléggé hasonlít Prága Budapesthez. Aztán mondta, hogy 2 gyereke van, szóval reggeltől estig gyerekek között van minden nap. Nem is gondoltam volna ezt így ránézésre, mert egy hosszúhajú kb 40 éves csávó, aztán kiderült hogy van zenekara ahol ő a dobos, ezért a hosszú haj. Mondta hogy imád síelni, szóval tényleg jót társalogtunk :) Meg mesélt Norvégiáról is, számomra új dolgokat.
Azt hittem, hogy valami igazi nagy farm lesz, hát kicsit csalódnom kellett. Nem volt rossz meg semmi ilyesmi, csak nagyon be lett harangozva, hogy hú megyünk farmra, így többet vártam a dologtól. Végülis tényleg egy igazi farmon voltunk, volt néhány tyúk, bárány, szarvasmarha, ló, kecske meg ilyenek. Malac is volt, kismalac is kettő. Meg macskák is. Körbesétáltam, szerintem kb 3 ház tartozik hozzá, biztos közösen művelik, ja mert növények is voltak, pl krumpli. Szóval ez egy magán farm vagy valami ilyesmi, mert a felfedező utamon azért elmentem erre-arra, benéztem a házak ablakán is, és tényleg családi háznak nézett ki belülről is. Meg aztán figyeltem az embereket akik ott dolgoztak, kb 6 embert láttam a nap folyamán ebből 4 szerintem velem egyidős lehetett. Legalábbis nem sokkal több. Megint megállapítottam, hogy jó ez a nyugalom, jó lehet így élni. Megcsinálják a teendőket aztán meg felülnek a lóra és mennek velük egy kört. Aztán megint dolgoztak valamit, szénát hordtak be, utána meg megint lovagoltak kicsit. És ez mind a város szélén, szép helyen és relatív közel is mindenhez. Szóval biztos nem főállásban csinálják ezt, meg azért nem is hiszem hogy annyi teendő van itt, hogy ennyi embert foglalkoztasson reggeltől estig. Biztos dolgoznak mellette mást is. De egész jó lehet, ha nem utálnék ennyire korán kelni, akár én is el tudnám képzelni magam valahogy így, de természetesen csak jóval később.

Ez még a reggeli eligazítás, azért érdekes kép, mert fű a háztető.

kicsit feljebbről

itt meg az egyik farsangi jelmezem :D

ló

barcsik

nyuszimuszi

kicsit hasonlít Nórára :D

ez meg Pannára, de finom vacsora lehetne belőle.... hahahahaha :D

a kiscsaj Harry Pottert olvas... számomra ez érthetetlen :D valószínűleg az is marad

na ez volt az egyik ház, tipikus norvég faház, nekem a bordó a kedvencem, de ez is szép, belülről is, már amennyit az ablakból lehetett látni. Sajnos még nem volt lehetőségem belülről is megnézni egy ilyen házikót, szerintem nem is valószínű, hogy lesz, de mindegy.

hány macskát látsz a képen? (hány dögöt Kinga?) :) 

 a gyerekek szeretik a cicákat, meg a cicák is a gyerekeket

nagyon édesek, a jobb szélső a legbetyárabb kölyök, őt nagyon bírom

na itt a kedvenc házam, "medencével" az udvarán, bár nem tudom ki az aki fürdik benne ilyen időben...

traktor is van

régebbi traktor is van, a gyerekek nagyon élvezik :D

a sapkás is nagyon rosszcsont, de az aranyos rosszcsont fajta :D

na itt volt aztán igazi indul a bakterház! Volt egy ilyen szénás izé, direkt arra, hogy lehessen bele ugrálni. A gyerekek ezt nem unták meg, egész álló nap ment az ugrálás, visítozás, néha sírás is előfordult, amikor az egyik ráugrott a másikra vagy valami. Nagyon élvezték! Természetesen itt én is közéjük valónak éreztem magam, de hát azért mégsem ugorhattam bele... mint felügyelő, tettetni kellett a komolyságot. Hálistennek a gyerkek győztek, mert behúztak engem is, vagy 6-an megtámadtak és erővel behúztak :D Nagyon vicces volt, mert utána még rám is ültek és kb betemettek szénával hahaha ki se láttam belőle, alig bírtam kimászni, mert azért sok kicsi sokra megy, elég erősek ha összefognak :D Szóval itt már anarchia volt, beszálltam én is a játékba, nagyon élvezték, az egyiket a hátamra vettem és úgy ugrottam vele, alig bírtam már velük, de jó volt nagyon. Beszálltak a többiek is a játékba, Gordonnak a zsebében volt az erkölcsi bizonyítványa, ami itt el is vesztett, és utána vasvillával kezdtük feltúrni és próbáltuk megkeresni, de nem sikerült. Erkölcsi bizonyítvány keresés a szénakazalban, vasvillával. Na ilyet sem csinálok mindennap. De nem találtuk meg, jóval később a egyik gyereknek akadt a kezébe hahahahhha :D

Gordonon csüngnek a gyerekek, főleg a lányok, az egyik már meg is kérdezte tőle, hogy van-e barátnője :D :D Mi ilyenkor nevetünk, és mondjuk neki, hogy Gordonnak háreme van, amiben még van egy slusszpoén is, mert ő iszlám :D :D

bú

készül a portfólió :D

fotó a rosszcsontokkal, a szemük sem áll jól de fülig ér a szájuk :D

akárcsak egy képeslap, üdvözlet Norvégiából felirattal, a tehén is küldi üdvözletét, figyeld csak a nyelvét :D

színek

Tegnap voltunk egy új iskolában, ahol új gyerekek voltak. Na végre már, rendesen kellett dolgozni. Mivel kb 40 gyerek volt, szóval már volt mit csinálni. Azért nem túl egyszerű feladat szórakoztatni őket, meg a fegyelmet megtartani. Mi 4-en vigyáztunk kb 10 gyerekre, jó csapat volt, mert kettő kínai és ők nagyon lelkesek voltak, jól szórakoztatták a gyerekeket. Bár egyszer elszabadult a pokol, amikor festettünk, hát az egyik gyerek elkezdte huncutságból a szomszédját festeni, természetesen nagyon élvezték, de én fogtam és elvettem tőlük a festéket meg elkezdtem volna letörölni, erre az kínaiak folytatták... mármint egymás festését... na mondom ez a fegyelem :D aztán már festékes ecsettel kergették egymást a teremben, hát eléggé bolondok háza volt, hát gondolkodtam, hogy most rájuk szóljak-e vagy ne, végül nem szóltam, inkább elkezdtem festeni én is, de természetesen nem gyerekre, hanem papírra. Ez sikeredett:

Hát nem egy remekmű, de ahhoz képest, hogy általános iskolás koromba volt utoljára ecset a kezemben, nem is olyan rossz. Ha nem lenne felismerhető, egy fjordot festettem le meg a tengert az éjféli nappal. Ez volt az első kép amit festettem, készült aznap még pár: 

Szóval amíg a kínaiak egymást festették, én a papírt. Legalább nem pazaroltam a festéket annyira :) A képeket otthagytam a suliban megszáradni, majd holnap hazahozom. Egész jó nap volt ez, el is fáradtam. Futni sem mentem már. A többiek nagyon készülnek a bergeni utazásra, én is készülök ám a sajátomra. Még mindig olvasok meg olvasok, emberekkel levelezgetek, főként az északi túra miatt, mert még mindig nem tudom, hogy hogyan fogok onnan visszajutni. Bár még több mint 1 hetem van kitalálni, a gondot az okozza, hogy azoknak a busztársaságoknak nincs angol nyelvű weblapja, minden csak norvég. Eléggé furcsa, pedig nem hinném hogy nagy kunszt lenne egy angol verziót is csinálni. Ami még furcsa, és eléggé zavaró, hogy az élelmiszerekre sincs semmi ráírva se angolul se németül, csak norvégul meg svédül. Eddig nem okozott gondot, ma vettem véletlenül joghurt helyett ízesített tejet... hát már mindegy, azért az is finom, de azért a joghurtnak jobban örültem volna. Erdei gyümölcsös :)

A munkáról pár kép, amikor még fegyelem volt:

Itt tanítom őket csákót meg kishajót hajtogatni. Eléggé aranyosak voltak, még érdekelte is őket a dolog, nem is hittem volna, hogy ez így leköti őket. Aztán amikor már kezd elszabadulni a pokol:

És ez még semmi, mert még az arcuk is be lett festve a végén. Nagyon vicces volt, én is kivettem ebből a részem: én voltam a fotós :D
Szóval ez egy jó nap volt, kb ilyennek képzeltem el az egészet, kár, hogy az első 2 hét nem ilyen volt.