Ma volt egy meetingünk délben a helyi aiesec vezetővel, akiről megtudtam, hogy nem is norvég, Lengyelországból jött ide 2 éve tanulni. Az egyik csaj írt neki egy kicsit meredekebb hangvételű e-mail-t, hogy nem erről volt szó hogy kaját nem kapunk, meg hogy 17 emberre jut 1 wc, meg stb stb... Elég érdekes volt, mert kinyomtatta és felolvasta mindenki előtt. Aztán a csaj úgy döntött, hogy jövőhét végén hazamegy, mert azt mondta hogy neki nem éri meg így ittlenni. Én megértem mindkét oldalt, de szerintem azért el van túlozva, mert természetesen senkinek sem éri meg anyagilag ittlenni, de hát eleve tudtuk hogy drága országba jövünk, meg persze ez a csaj mindennap húst süt magának, szóval nem csodálom, hogy fogy a pénze. Mondjuk ez a kis cirkusz jó volt, mert most kaptunk megint kenyeret meg lekvárt, vajat, ilyeneket. Mondjuk nem bánnám ha legalább kenyeret kapnánk minden nap. Nekem az nem tetszett ebben az egészben, hogy most elindult egy lavina, persze sokat nem foglaltunk állást, de voltak akik meg igen, és persze a csaj mellé álltak. Szóval mostmár ketten is gondolkoznak rajta, hogy hazamennek. Hát ők tudják, én mindenesetre csak hallgattam.
Szerintem nagy élmény ittlenni, összezárva 16 másik emberrel, én igazából élvezem ezt az egész hangulatot. Persze nekem sem tetszik, hogy nem mehetek mégcsak wc-re sem akkor amikor akarok, meg van, hogy egy fogmosásra fél órát várok, meg hogy hajat akarnék mosni de nincs már melegvíz, így csak egy nagyon gyors zuhanyzást veszek, de hát na, nem öt csillagos szállodába jöttünk. Nekem érdekes látni a különbségeket, főként a takarítás terén jön ki ez nagyon. Majdnem minden este én pakolom el a konyhát Jenniferrel vagy valaki mással. Ami nekem furcsa, bár távol áll tőlem az általánosítás, de most megteszem, akik Kínából jöttek, egyszerűen nem csinálnak semmi rendet. Különösen egyikük, ő nagyon borzalmas, mindent széthagy maga után, de szó szerint mindent. Ez már eléggé idegesítő, Jovanna meg is mondta neki már többször is, hogy ez nem így működik, de egyszerűen szerintem teljesen felesleges, ha rászólunk hogy pakoljon el, arrébb teszi 2 polccal vagy valami hasonló. Az, meg hogy netán felporszívózna maga után, már meg sem fordul a fejünkben. Szóval megállapítottuk, hogy van egy gyerekünk, aki után nekünk kell takarítani. A szerb és szlovák csajjal meg Jenniferrel takarítunk, hát nem tudom hogy le merjem-e vonni azt a következtetést, hogy mi egy helyről jöttünk, mert még az országaink is szomszédok, de mi vagyunk itt a legrendmániásabbak ha már ezt lehet így rám mondani. De tényleg. Néha már én is unom hogy miért én sikálom el azt az edényt amibe másvalaki égette oda a húst, meg a tűzhelyet is mert valami kifutott és odaégette, holott és sose használom a tűzhelyt, de hát na, az oké, hogy nem én kezdem el, de amikor látom hogy Jovanna egyedül kezd neki hát nem bírom nézni hogy egyedül csinálja. Meg Jenniferrel is így van, mindig ő kezd bele valami takarításba, aztán én meg csatlakozok hozzá. Bár akkor sem értem, mert amekkora koszt hagynak maguk után a többiek, főleg az a kínai csaj, az már tényleg undorító, nem értem otthon ki takarít el utána, vagy ilyen koszban él? Mondjuk engem a legjobban az ütött sziven, hogy a fürdőszoba senkit nem zavart, hogy már undorítóan koszos volt. Vagyis hát Jennifert meg engem zavart csak.... Pedig nem vagyok rendmániás ezt tudja mindenki rólam, szóval gondolhatjátok, hogy hogy nézett ki... Szóval általános következtetés: mi európaiak vagyunk a takarítók. Ezt se gondoltam volna magamról eddig soha. De így nincs vele gond, mert vagyunk azért jópáran akik szeretik a rendet, bár az túlzás, hogy együtt jó csinálni, de mégis valamilyen szinten jó. Amikor együtt vagyunk mérgesek az is jó, mert legalább jó tudni, hogy más is ugyanazon a véleményen van mint én, vagy amikor már csak röhögve csináljuk és nevetünk hogy jézus mária ez otthon hogy élhet na az is vicces.
Szóval 16 másikkal egy házban élni, úgy hogy 1 fürdőszoba van meg 1 konyha, azért megtanít pár dologra. Főként az alkalmazkodásra meg a türelemre. De inkább az alkalmazkodás, amikor mérlegelsz magadban, hogy most mi lenne a jobb, megmondani ötödjére neki hogy takarítson fel maga után, vagy oké még van 4 hét, hát addig elviselem, meg amúgy is együtt megcsináljuk, nem egyedül kell úgysem. Hát mi az utóbbi mellett döntöttünk. Jobb is így. Szerintem meg lehetne tanítani azért a rendre a kupis embereket, mert nincs olyan ember akit ne lehetne pláne így 6 hét alatt, de nem éri meg az a veszekedés ami lenne. Mert alapvetően nagyon kedvesek meg aranyosak, meg azt állapítottam meg, hogy nagyon önzetlenek is, mert a kínaiak bármit esznek kb majdnem mindig megkínálnak. Az a csaj akiről írtam, hogy borzasztóan rumlis, na pont ő adta nekem a lazacát még 2. nap. LAZACOT, mert ő nem bírta megenni és ha elteszi a hűtőbe már nem lesz olyan jó... Na igen, én ilyet tuti nem csináltam volna, persze hogy eltettem volna a hűtőbe és megeszem másnap. Bár ő se takarítana el utánam minden este, szóval nincs ezzel baj. Mindenki más, mindenkinek látom már a negatív oldalát is, de szerencsére mindenki nyitott és így nincsenek nagyon problémáink. Meg azért úgy egész jól tud mindenki alkalmazkodni a másikhoz is. Többé-kevésbé.
Hát igen, ez a mai e-mail volt nekem éppen ezért furcsa, meg mindenkinek az volt. De hát így 2 hét után azért nem csoda, hogy kibújik a szög a zsákból. Mondjuk én biztosan nem is mertem volna egy ilyen hangvételű e-mailt írni, meg szerintem nem is kellett volna ennyire, de hát mindegy, mindenki másképp gondolkodik.
Ma elmentünk egy másik tóhoz, egy nagyobbhoz, de oda végig busz vitt. Elkezdett esni, kicsit eláztunk, persze hogy alig maradt ember aki végül lement a tóhoz is, Jennifer meg Adka meg én mentünk le végül hárman. Nem értem néha ezt a társaságot, elkezd kicsit szemelni az eső és a nagyja visszafordul, beül a buszmegállóban és várnak egy órát a buszra. Mi addig meg nagyon jól elvoltunk a tóparton az esőben, beültünk egy fa alá megettük a kajánkat, meg csináltunk fotókat, hülyéskedtünk is, Adka is nagyon jófej, csomót nevettünk.
Aztán a többiek megvették a vonatkjegyüket Oslóba, hétvégén mennek oda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése