Ők voltak a kedvenceim. A legmagasabb gyerek volt a kedvencem, a legkisebb volt a legbetyárabb. De mindegyikük jófej volt, sokat fociztam meg csocsóztam velük, na meg röpiztünk is meg minden féle játék amit kitaláltunk. Voltak viccesek is :) Az a gyerek aki középen áll, ő is kedvenc volt. A 2 kedvencem egész jól beszélt angolul, valószínűleg ezért is lettem velük jóba. Sokszor valamelyikük volt a tolmácsom, elmagyarázta a többieknek a feladatot norvégul :) Elég nagy segítség volt ez alkalomadtán. Pláne amikor sok gyerek volt és elszabadult a bolondok háza. Kristinával megállapítottuk, hogy mihelyst felnőnek, szívtiprók lesznek :)
Tegnap a 2 éves kisfiúra vigyáztam egész nap, és a végén elaludt az ölemben. Na vele alig lehetett bírni, senki nem akart vele lenni, de hát túl aranyos volt ahhoz, hogy nemet mondjak a felügyeletére. Bár meg is gyűlt vele a bajom mert meg sem szólalt és eléggé nehéz volt közel kerülni hozzá, mármint nehéz volt kivívni azt, hogy hallgasson és figyeljen rám. De végül sikerült, és olyan cukin aludt az ölemben hogy csak na :) Valahogy úgy éreztem, hogy ez volt a jutalmam arra a napra. Aztán a kedvenc tanárom átvette, és amikor vége volt a napnak odavitte az anyukájának. Kép a tanárokról, meg az egyik kínai csajról:
Az egyik tanár svéd a másik meg chilei. Gondolom meg lehet különböztetni ki melyik :) A chilei úgy bánik a gyerekekkel hogy először majdnem leesett az állam. Nem semmi, vajon milyen lehet a sajátjával? Jó annak, aki így megtalálja a hivatását, meg pláne, hogy ilyen hamar, mert azért elég fiatal. A svéd is jófej volt, meg még volt egy norvég is, a dobos, akivel még a farmra menet beszélgettem.
Hát búcsút kellett venni, azt mondták, remélik jövőre is találkozunk. Hát én is remélném.... na mindegy :D
Szóval azt hittem várni fogom ezt a napot, de ahogy közeledett, egyre jobban nem vártam. Délután volt a Global Village rendezvény, ahol minden nemzet bemutatta kicsit a konyháját, hát a kolbász meg szalámi úgy ízlett a tanároknak, csak úgy ették :)
Itt meg egy kép a csapatról. Mostanra eléggé megszerettem mindenkit, hiányozni fognak. Bár ez még kicsit odébb van, hogy búcsút vegyek tőlük.
Szóval a mai nap kiemelkedően jó volt. Azért jó volt a gyerekekkel lenni. Mindegyikük más és különleges, vannak köztük szófogadóbbak meg rosszcsontabbak, meg egyenesen kisördögök is. Mindenkivel másképpen kell bánni, hogy kivívd a figyelmüket meg hogy hallgassanak rád. Hát azért még mindig nem akarok óvónő lenni, de ezt a 2 hetet tényleg nagyon élveztem, ez a suli sokkal jobb volt :)
Ma meg megyünk bulizni, csütörtök van, ilyenkor minden szórakozóhelyre ingyenes a belépés. Ja ma ettem kolbászt. Kolbászt. Otthon nem nagyon ettem meg, mert annyira nem is szeretem. Hát isteni volt ezt enni. Utána meg elővettem a szalonnámat is. Csupa egészséges kaja :)
Na meg egy poén a végére: Gordon ma skypeolt az ikertesójával a lépcsőn, és amikor arra mentem, beszóltam neki, hogy hé te miért használod tükörnek a skypeot? Erre elkezdte megmagyarázni, hogy hát az ikertesójával beszélget. Mondom neki, komolyan? Szóval nem esett neki le egyből a fapoénom, de mire leesett, röhögött vagy 5 percig, meg amikor végzett, első dolga az volt, hogy elmondja mindenkinek, így mindenki ezen nevetett :D :D Nagyon vicces volt. Azt mondta, túl komolyan tettem fel a kérdést, fel sem merült benne, hogy csak vicc volt :D Jófej ő is, ahogy itt mindenki, de ez most különösen vicces volt, még őt nem sikerült így megnevettetnem :D
Most meg focimeccs van, mint minden csütörötkön. Ide hallom az üvöltözést meg a zenét. Nagyon király. Jövőhéten elmegyek már, ezt nem hagyhatom ki. Bár nem szeretem a focit nézni, de adok a dolognak egy esélyt, úgy döntöttem. Olyan hangulat van ott hogy húúúú hát ha idáig elhallani, vajon mi lehet ott bent? Kíváncsi vagyok, az az igazság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése