Tegnap felkeltem délben, elmentem futni egyből. 1 éve nem futottam már, így csak egy laza kocogást terveztem. Erre lett belőle egy 40 perces laza futás, egész jó távot is sikerült futnom, meglepően jól bírtam. Ma izomlázam is volt kicsit. Most nem az erő a lényeg meg a gyorsaság, csak az állóképességemet akarom fejleszteni, így nem is tervezek gyorsabban futni, a célom az, hogy egy hónap múlva 60 percet lazán le tudjak futni. Aztán elmentünk egy tóhoz, nem is tudom mi volt a neve, de vonattal mentünk, amit itt villamosnak hívnak, de szerintem vonat volt. Így nézett ki:
Na jó, mégis villamos. De vonatos hangulata volt, teljesen kivitt a városból fel a hegyek tetejére, ahonnan egy darabig látni lehetett a tengert, gyönyörű szép volt mert még a nap is sütött, tehát csak kék meg zöld volt megint minden. Ez a 2 kedvenc színem, egyik szebb mint a másik, de a kettő együtt mutat a legjobban. Aztán ide érkeztünk meg:
Igen, mintha csak 35 fok lenne... Ám a kép nagyon csalóka! Én a vízbe csak a lábam tettem bele, hát... majdnem megfagytam. Bár nem is hoztam magammal fürdőruhát sem ide, gondoltam minek Norvégiába fürdőruha, na de igazán elfért volna. Annak ellenére, hogy a víz jéghideg volt, de a poén kedvéért megmártóztam volna. Miért is ne? :)
Egy másik kép erről a tóról, picit fentebbről:
Ma sajnos nem volt ilyen szép az idő, így nem is ment senki sehova. De én nem teljesen tudom megérteni, hogy itt vagyunk, annyi szabadidőnk van, mint amennyi kb óvodás koromban volt emlékeim szerint utoljára, és bent ülnek és filmet néznek, mert "lehet, hogy esni fog"... Itt már arra is rájöttem, hogy a felhős idő nem egyenlő azzal, hogy esni fog. Ígyhát fogtam magam és elindultam a tengerpartra. Na igen, tényleg most nem volt a legszebb idő, borús volt az ég, így a víz sem volt kék, meg a szél is fújt, de akkor is jó volt. Nem minden nap tehetem meg azért, hogy egy fjordnál teszem a délutáni sétáimat. És ennek próbálom minden percét kiélvezni, időpazarlás most bent ülni és tévézni. Tehát felszálltam az egyik buszra, mentem vele amíg már kezdett látszódni a tenger, majd leszálltam, és tettem egy kb 4 km-es sétát a tengerparton, végül a belvárosban lyukadtam ki. Borús volt az ég, a sirályok mellett a varjúk is károgtak, az egyik követett is! Már majdnem ijesztő volt, egyedül mentem a sziklákon, át is kellett mászni néhányon, még így ködben is szemet gyönyörködtető. De az a pimasz meg ott károgott nekem végig, meg a fejemhez is nagyon közel repült, már a süsüt is felvettem a biztonság kedvéért. Nem tudom mi baja volt velem, mert tényleg úgy nézett ki, hogy nekem károg, mert mindig felettem repült... na mindegy. A sirályok sirályabbak:
Mint mindig, most is sok futóval találkoztam, nekem is megjött a kedvem, de táskával voltam. De legközelebb ide fogok kijönni futni, mert van gyalogút is, nem lett volna muszáj feltétlenül a sziklákon másznom, de így többet láttam.
Ilyeneken kellett átmenni, ott a szikla tövében már majdnem a vízben. A gyalogút az fent van az erdőben, legközelebb majd arra megyek. Látszik is, hogy kicsit zord az idő. A szél itt már nagyon fújt.
Aztán ide lyukadtam ki. Hm egy ilyen házikót el tudnék képzelni magamnak. Ha jobban megnézzük, ott a norvég zászló, nagyon sok háznál kint van, ez nagyon tetszik itt. Útközben néhány ilyen hely mellett is elhaladtam, az egyiknél le is ültem, megettem a megunhatatlan kajám (májkrémes kenyér). Nagyon hangulatos kis piknikezőhelyek.
Aztán ilyet is láttam, ez nem tudom mi akart lenni. Biztos régen járt erre valami kisvonat, aztán a végén meg beleugratott a tengerbe hahaha :)
De a legjobb akkor is ez:
Kiülnek és esznek. Nem számít, hogy nem süt a nap, és kicsit zord az idő. Ezt a szikla tetejéről csináltam, próbáltam úgy menni, hogy ne vegyenek észre, azt hiszem sikerült is. Vasárnap délután kiülnek piknikezni a tengerpartra, ami nem csak egy egyszerű tengerpart, hanem fjord. Fjord! Álmaim helye amúgy. Sziklák és erdő körülötte. Mesés.
Ezután kijutottam a kikötőbe. Mivel vasárnap volt, nem volt ott egy lélek sem. Fura is volt úgy mászkálni ott, teljesen egyedül, mindenféle raktárok között. Sikátor hangulata volt, majdnemhogy félelmetes is, de hát itt ugyan mitől féljek? Aztán hazakeveredtem, de már lejártam a lábam. Mire a Nidelvához értem, kisütött a nap is.
A háttérben látszik a Roxfort, NTNU. Onnan fentről gyönyörű kilátás nyílik a tengerre. Hazaértem, elvoltam, aztán megint kimentem, mert hallottam, hogy meccs van. Bár nem vagyok egy nagy focirajongó, de erre a meccsre szívesen bementem volna. Énekeltek meg minden, nagyon volt ott hangulat, kicsit néztem is rácson keresztül. Otthon majd el kéne látogatni valami jó meccsre, bár a foci annyira pont nem érdekel, de ez a feeling eléggé jó. Tényleg szívesen bementem volna most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése